Most, ahogy elkezdem írni ezeket a sorokat, tényleg mélyen el kell gondolkodnom, hogy hogyan is fogant meg bennem a hajnalom ötlete. Nagyon nehéz megtalálni a nullpontot, hiszen mint egy kis apró lény esetében, az idea itt is valószínűleg sokkal korábban megszületett, mint hogy konkrét testet öltött volna.

De talán kezdjük itt:

Egy olyan családba születtem bele az 1980-as években, melynek nőtagjai – ahogy mondani szoktuk – állandó “motoregér” üzemmódban töltötték a napjaikat. Nagyon ritkán láttam őket pihenni, napközben nagyjából csak az étkezések idejére ültek le. Ez az igen aktív életmód minta lett a számomra, aminek persze rengeteg áldásos hatása is volt és van (és aminek a kevésbé áldásos hatásait érettebb koromra elkezdtem megtanulni megelőzni, kezelni).

6 és 12 éves korom között például versenyszerűen triatlonoztam (országos versenyen a 2. helyig jutottam), míg folyamatosan kitűnő bizonyítványokat vittem haza. Alap volt, hogy 100%-on teljesítek. És ez később sem nagyon akart változni.

Gyerekkoromban az egyik kedvenc szórakozásom az volt, hogy táncos koreográfiákat találtam ki, és adtam elő egyedül, vagy közösen a húgommal. Ez néha a kertünkben zajlott le, néha a nappalinkban, de olyan is volt, hogy egy korfui medencében tartottunk “szinkronúszás performanszot” a szüleinknek. Akkor ezek a kis szikrák porba hullottak, nem lettem se koreográfus, se táncos. De azért valami felsejlett már akkor abban a kertben, abban a medencében.

Anyukám aztán 14 éves korom körül sok önismereti vonatkozású olvasnivalót kezdett el adni nekem, és hát nem véletlen, ő maga is pedagógusként, óvodapedagógusként kezdte a pályafutását (aztán később textiljáték-készítéssel foglalkozott, jelenleg pedig gyógyítással, gyógynövényekkel, füvesasszonykodással tölti a napjait). Szóval az önismereti érdeklődés korán elindult az életemben, a tánc pedig annyiban megmaradt, hogy az egyetem néhány kisebb mozgásszínházi projektjében vettem részt, és hát… heti szinten hajnalig roptam “dárenbészre” az egyetemi barátaimmal. 

Majd a huszas éveim közepén jött a családállítás, az integrál pszichológia, az egyéni terápia megtapasztalása, a fordulópontot pedig a Bodywork módszerének megismerése jelentette 2012-ben. A legelső évfolyamban végeztem el a képzést, és a Bodywork Egyesület alapító tagja lettem. A Bodyworkben felszabadító élmény volt nem kötött mozdulatok, koreográfiák szerint mozdulni, hanem csak hagyni, hogy a testem “megmozdulja” azt, amit meg akar mozdulni. És engedni azt is, ha épp nem akarok mozdulni.

Mindeközben már sok száz óra tanári-tréneri óra állt a hátam mögött, és különféle kommunikációs munkáim is voltak, viszont ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább megerősödött bennem a szándék, hogy emberek fejlesztésével, kísérésével, támogatásával szeretnék foglalkozni. Sokféle képzést végeztem el ezekben az években. A végzettségeimről és szakmai tapasztalataimról a bemutatkozó oldalamon tudsz bővebben olvasni.

Bodywork csoportokat már 5 éve tartottam, amikor saját kimerültségem, kiégésem kapcsán találtam rá Gáborjáni Réka “Női Nidra” kurzusára. Ebben a pár hétben ismertem meg a kimerültség 7 típusát, és magát a jóga nidra módszerét is. Rengeteget segítettek nekem az esti nidrázások, amikor végre elcsendesülhettem, a belső világom felé fordulhattam, és csak úgy lehettem. Abban az évben az ősz során elindítottam a “Szívtenyér – Öngyógyító Tér” nevű projektemet, amit tulajdonképpen a hajnalom előfutárának is nevezhetünk. Azonban végül kisebb hívásom volt erre a területre, és a Bodyworkkel kezdtem intenzívebben foglalkozni.

2023 őszétől már csak és kizárólag csoportokat tartok, végre elmondhatom, hogy fő foglalkozásommá vált mindez. 2024 januárjától elindítottam az úgynevezett relaxshop-sorozatomat (ezt a relaxshop terminológiát egyébként én találtam ki, hiszen ezek az események valójában nem workshopok, hiszen a szó szoros értelmében nem dolgozunk). Ebben a sorozatban a kimerültség 7 fajtáját jártuk körül elsősorban Bodyworkkel és jóga nidrával, de fontos helyet kaptak a keleti és nyugati kultúrkörökből származó légzés-, masszázs-, mozgásterápiás technikák, és legfőképpen a nonduális filozófia irányzata, nézőpontja. 

Ahogy teltek-múltak a hetek ez év során, megerősödött bennem az, amit a “Megpihenni Önmagamban” program meghirdetése előtt még csak halványan éreztem: 

Rengeteg kimerültség van bennünk és körülöttünk, sokféle oka lehet a kimerültségünknek, és ami még szembetűnőbb, hogy rengeteg ember érzi azt, hogy nem tud pihenni, nem tudja, hogy hogy lehet úgy igazán pihenni. 

Én is egy vagyok közülük. 

Hála Istennek az elmúlt években ráébredtem arra, hogy ez valóban problémát jelent a számomra, és elkezdtem tudatosan tenni ellene… és megtanulni, hogyan is lehet pihenni. Hogyan lehet megengedni azt, hogy érezzem az érzéseimet, hogy lehessen az, ami van, és lehessek az, aki vagyok. Mert egy emeletről, egy nézőpontból nézve minden rendben van. Nincs mi ellen küzdeni. Nincs min dolgozni. Egy másik emeleten viszont fontos a mozdulás, az előrelépés, ehhez pedig nélkülözhetetlen az erő, az énerő. Az az erő, amit leginkább a megpihenés, a nem-küzdés tud megadni. 

A pihenés – legyen az a szó szorosabb, fizikaibb értelmében, akár a szó spirituálisabb, megpihenés, megadás, megbékélés értelmében – nélkülözhetetlen az élet éléséhez. A sötét nélkülözhetetlen a fényhez. Az éjszaka a nappalhoz. Tudattalan a tudathoz.

Sokat tanultam és tanulok mind a mai napig. Példaértékű számomra James Reeves nonduálisnak mondható pihenés szemlélete és a “The Book of Rest” c. könyve, inspirált Dr. Lissa Rankin “Mind Over Medicine” c. munkája is, a nonduális tanítók közül pedig Rupert Spira, Mooji és Jim (korábban James) Eaton van rám nagy hatással. 

A hajnalom ébredőben van bennem. 

Weöres Sándor képi világa szerint “létrák” vagyunk Ég és Föld között. 

Az én világomban létrák vagyunk Éj és Nappal között is. Egy híd. Sötét és fény. Éjszaka és Nappal. Tudattalan és Tudat között. Hajnal. Amiben ott van mindegyik, ami összeköt, ami egyszerre az Éjszaka és Nappal összes árnyalata.

Én ebben a hajnalban szeretnélek kísérni Téged. Bárhol járj az utadon, szeretettel várlak sötétedben, nappalodban, ébredésben és hajnalodban.